Kosár
"1875-ben Toldy Ferenc, aki ifjan még Kisfaludy Károly köréhez tartozott, majd a "magyar irodalomtörténet apja"-ként Vörösmarty és Bajza mellett a hazai romantika vezéralakja volt, élete alkonyán a Kisfaludy Társaságban bemutat egy fiatal, bár nem éppen ifjú költőt, Kiss Józsefet és Simon Judit című balladáját. A költő, aki ekkor és így lép be az irodalmi életbe, ekkor már harminckét éves, alacsony, sovány, félszeg mozgású, szakállas zsidó tanító. Már korábban megjelent egy verseskötete, de senki se figyelt fel rá. Most hirtelen sikere van az irodalmi körökben; ez a siker a következő években nőttön-nő, majd elérkezik egy olyan pillanat, amikor Kiss József az ország legnépszerűbb költője.
Mi adta és mi adja mindmáig költészetének varázsát? Alighanem átmeneti jellege. Alapjában az Arany János-hagyományokhoz kapcsolódik, korábban éppen balladáival volt népszerű, nyelvezete is a hagyományos népnemzeti költészethez köti, de ugyanakkor ebbe a költészetbe olyan modern hangok vegyülnek, amelyek már a XX. századot idézik. Kiss József világa átmenet a falusiasság és a nagyvárosiasság között, a hagyományszeretet és a forradalmiság között, a hazai ízek és a nagyvilágiasság között (egyszerre hat rá Arany János és Heine), verselése átmenet a magyaros hangsúlyos és a nyugat-európai időmértékes között (a XX. századra jellemző új magyar prozódia az ő verseiben kezdődik). Költészetében új képvilág jelenik meg, előbb a magyar falusi, paraszti életformájú zsidóság, majd a nagyvárosi kispolgárság.
Ha pedig olvassuk, magával ragad a Kiss József-versek meghitt varázsa. Hangvételében valami sajátos összhang szólal meg a gőgös öntudat és az öngúny között, az irónia és az érzelmesség között, a dolgok tudomásulvétele és a felháborodás között, a pátosz és a pátosz kinevetése között. Ez pedig, messze túl Heinén, még Horatiusnak is kései utódává teszi. Részvéte a szenvedés iránt nem olyan mélységes, mint Reviczkyé, de látványosabb. Elbeszélő költészete akkor is, ha a falut idézi, akkor is, ha a nagyváros kisembereiről szól, az Arany János utáni epika új hangú és új témavilágú költőjét mutatja. Lírája a hangulatok finom árnyaltságára vall."
Hegedüs Géza: A magyar irodalom arcképcsarnoka.
