Haza.
Mire gondol az ember, ha meghallja ezt a szót: haza?
Valami otthonra, valamihazára?
Valami otthonosságra gondol. Valamihazára, amit elfelejtett, elfelejtettek vele. Ha van még levegő, most föllélegzik és visszaszerzi.
Megalkotja a saját képére formált országot, akár Szent István. Árpád-fiakat nemz és teremt, országalkotókat, fölvirágzókat.
Ismeri a teremtés fogalmát, az alkotás lélektanát. Nem feledkezik el rólunk ezer év után sem, mert maga az élet. Kósa Csaba nem feledkezett el rólunk.