Madách Imre: Az ember tragédiája

Száz esztendeje, hogy Madách Imre megszületett: olvasd újra művét s úgy fog hatni reád, mint valami véres aktualitás; korod és életed legégetőbb problémáival találkozol; szédülten és remegő ujjakkal teszed le a könyvet. A versek, amik nehézkesek és avultak voltak megírásuk napján, frissek ma, mintha tegnap keltek volna: mint némely sütemény, mely szárazon és keményen jön ki a sütőből, frisseséget nyer az idő fürdejében.
De Madách remeke máshogyan friss, mint egyéb monumentumai az irodalomnak. Azokat a forma örök öröme tartja fenn; eszméik koruk eszméi s úgy hatnak reánk, mint a homok, melyet a léghajó visz: valami az alacsony földből, ahonnan érkezett, mennél kevesebbet cipel belőle, annál messzebb szállhat.

Zichy Mihály illusztrációival (lásd a második és harmadik képet)

Gerince világosra fakult.