Krúdy Gyula: Az utolsó várkisasszony

Az íróról valamikor úgy vélekedtek, hogy csak olyan emberek és tárgyak iránt tud érdeklődni, amelyek körül a múlt kísértetei rajzanak, hősei világát a düledező nemesi kúriák magányos lakói, a kiskocsmák különc figurái,a boldogtalan szerelmesek, koplaló újságírók, züllött kalandorok, bujdosó betyárok alkotják. Az álmatag szépen megírt történelmi kisregényekben és novellákban azonban Krúdy azt sejteti, hogy az élet egyáltalán nem álom, hanem nagyon is kemény és szigorú valóság. Ezekből az elbeszélésekből arról győződhetünk meg, hogy a magyar irodalomnak ez a társtalan, magányos mestere milyen megdöbbentő valóságlátással ábrázolja történelmünk vérzivataros századait, a tatárjárás borzalmait, Zsigmond király hősi lovagkorát, Mátyás időszakának napszállati fényeit, a trónjavesztett Mária királynő vergődését, a kuruc kor hősi reménytelenségét, a 48-as idők mámoros nekibuzdulását, az első világháború és az 1918-19-es forradalmak eseményeit és tulajdon lelkes állásfoglalását a születő világ mellett.