Kosár
Az első Ballet c. novellából:
"Az intendáns megfogott a páholyok folyosóján, a szünetben. Ott barátkozott velem, még belém is karolt a hangos kis séta alatt, a legfinomabb bérlők szemeláttára. (Jaj de jó, hogy frakkban vagyok, azt hiszem, annak köszönhetem.)
Már csöngetnek.
- Feljön kicsit a színpadra?
Az intendáns megnyomta annak a kárpitos ajtócskának a kilincsét... Oroszországban voltunk.
Álomországban. (Ezerkilencszáztizenkettőt írtunk.)
Már megnyíltak a függönyök. Boldog hullám borította el a hegedűket lenn a zenekarban. A színpadra rózsás fény sütött. Arany trikós, tündöklő arcú ifjú szállott be a színpadra, igen: mintha magasból lépett volna alá, tünemény formán. A szuffiták körtéinek a sugarai átsuhantak az aranypánton a rőt parókája felett. Fiatal istenség volt. A Nap. Halványzöld tüllbe csavart leányok állottak k színpad mélyén laza koszorúban, azok előbbre rezzentek, bő, sárga szirmoktól ölelt fejüket elfogódva hajtották a rivalda előtt jobbra-balra félkört lebbenő arany ifjú felé, ki jobbkezét fellengette, utat adni magának a végtelenbe.
A program szerint következő ballet volt ez, a Helios és Klythia."
