"Kabdebó Lóránt: Múltkor azzal fejeztük be, hogy 19 éves korodban írtál egy regényt... Barokk Róbert címen,..
Szentkuthy Miklós: Igen, 1928 táján írtam ezt a regényt...
K. L.: Sohase gondoltál a kiadására? Hiszen akkoriban fejezted be, mikor a Praet elkezdted. Nem lehet olyan éretlen mű, mint ahogy most gondolod.
Sz. M.: Nem tudom, én azóta se olvastam, kiadásra nem gondoltam. Az viszont tény, hogy egyetemi kolléganőimnek odaadtam, és olvasták. Igen, eddig merészkedtem. Igaz, akkor már a Napkelet kritikusa voltam. Az is igaz, hogy - úgy mondjam - irodalmi formában írtam meg, de abban az időben még eszem ágában sem volt publikálni. (Még ma is kisdiák maradtam ilyen szempontból; gyermekesen csodálkozom, ha valamit publikálnak tálam. Íróktól publikálnak. De Miklóskától miért publikálnának?) Úgy-hogy még ma is a többi kéziratommal együtt a PIM-ben nyugszik érintetlenül.
K. L.: És miért ez a cím?
Sz. M.: Hogy honnan szedtem a barokk szót? A Városi Könyvtárból gyakran hoztam ki szépirodalmi olvasmányokat gimnazista koromban, és ott az volt a szabály, hogy a szépirodalmi könyvek mellett úgynevezett ismeretterjesztő irodalmat is kellett kikölcsönözni. Németül már úgy-ahogy tudtam, ez talán nyolcadikos koromban volt, és kikértem a könyvtárból Wölfflín Kunstgeschichtliche Grundbegriffe című könyvét, ami rendkívüli hatást tett rám. Az X-edik, N-edik sorsdöntő pillanat volt életemben. Ebben az "ismeretterjesztő" könyvben aztán volt éppen elég szó barokkról, innen ragadt fejem-be a címadó barokk szó.
K. L.: Nem ironikus ez a műved?
Sz. M.: Nem, a legkevésbé sem ironikus, inkább szenvedélyes vizsgálódás, kérdés és ábrázolás egyszerre, ha ugyan emlékezetem nem csal, mert mint mondtam, azóta se néztem bele."
(Frivolitások és hitvallások, 1988.)