Kosár
Az orvosok februárban Rivába küldtek meleg napsugarat, száraz levegőt szagolni.
Itt ülök egy fehérre meszelt kicsiny szálloda terraszán, nagy üvegszárnyait kinyitották és ömlik ránk a déli napsütés.
Henye, passziózó emberek sütkéreznek a kitárt üvegkalitkában, öregebb emberek éberen szunyókálnak az izes ebéd, a napsütés terhe alatt, szabadságos fiatalabbak piros bor tüzében nyujtózva pirosodnak, ezüstre hevült fehér asztalok mellett frissen egybekelt fiatalok pihegnek, a napsütést nézik s a fölforralt szemük lobban - ha összeszáll a tekintetük - mint havasok fölött a napsugár.
Éberkedő magam körül mozdulatlan a csönd.
A hang nem hangosodik, a szó nem szájaskodik, egymásnak örülő emberpárok között külön élünk, én és a napsütés...
