Hugo Károly: Brutus és Lucretia. Dráma négy fölvonásban

Aligha élt magyar romantikus író romantikusabban, mint az a Hugó Károly, aki először írt olyan magyar drámát, amely néhány történelmi pillanatig világsiker volt.
Dr. Bernstein Hugó Károly (1806? – 1877) a múlt század harmincas-negyvenes éveiben ismert pesti orvos volt. Már ekkor felettébb kalandos múlt állt mögötte. Gimnáziumi éveinek egy részét Szegeden tölti , majd a pesti egyetemen tanul filozófiát, innét megy Bécsbe, az ottani egyetem orvoskarára. Ezután katonaorvosnak csap fel, így kerül lengyelországi állomáshelyre, s ott éri a lengyel szabadságharc kitörése. A nemzeti szabadság mámorával ajánlja fel szolgálatát a lengyeleknek, és végigharcolja a legéletveszélyesebb posztokon a cári haderő ellen vívott hősi, de reménytelen háborút, amelyet a haladó magyar elmék itthon oly szorongató együttérzéssel figyelnek. A bukás után orosz fogságba kerül. Kalandos módon megszökik, és nagy kerülővel kerül haza. Pesten a szabadságharcosok dicsfénye veszi körül. Baráti körébe tartozik Szigligeti Ede, Egressy Gábor, Falk Miksa, ők ismerik fel legkorábban benne az írót. Ezeket a fiatalokat elragadja a fiatal orvos nagy filozófiai tudása és színházelméleti érdeklődése. A pesti haladó értelmiségi körökben sokat várnak tőle.
Még bécsi medikus korában drámát írt németül Mátyás királyról Ein Ungarkönig címen. Majd Brutus és Lukrécia címen antik tárgyú, de aktuális célzatú zsarnokellenes drámát írt. Ezeket a Pesten írókkal összebarátkozó orvos magyarra fordítja, majd Egressyvel és Falkkal átdolgozzák, hogy színpadképes magyar dráma legyen belőle. A Nemzeti Színház be is mutatja, igen nagy sikerrel. Bernstein doktorból egy csapásra Hugó Károly népszerű színpadi szerző lesz.
Az 1848-i februári forradalom Párizsban találja. Hugó lelkesen veti magát az eseményekbe. És amikor márciusban kitör a pesti forradalom is, majd elkövetkezik a szabadságharc, Liszt Ferenccel együtt agitál külföldön a magyar ügy érdekében. A forradalmak bukása után nincs többé helye Párizsban, de haza se jöhet. Útja Németországba vezet. Berlinben felháborodik a porosz királyság újfajta zsarnokságán és világuralmi törekvésein. Haragos röpiratot ír ellene, mire letartóztatják. Súlyos ítélet várna rá, de őrültnek tetteti magát, olyan sikerrel, hogy a német orvosok beszámíthatatlannak nyilvánítják, ezért csak kiutasítják. Így kerül Hamburgba.
Az, hogy valóban tettette-e magát, vagy valóban volt az elméjében kóros elváltozás, ma már nem deríthető ki. Egy biztos, viselkedésével a megháborodott képzetét keltette, zavaros filozófiai nézeteket vallott (ahogy nevezte: hugosophia, Hugologia, ezeket a nevéből képezte) és terjesztett, Magát megváltónak képzelte, a világ legnagyobb drámaírójának és színészének. Öltözködésben ez a gondolkodásmódja is tükröződött. Ugyanakkor színházi ötletei meghökkentők voltak, többet évekkel később német rendezők meg is valósítottak. (Meiningen, Laube)
Már 1847-ben a kezébe került egy Bazancourt nevű francia író egyik novellája, amely egy polgár és egy arisztokrata szerelmi vetélkedéséről szól. Még a forradalom előtt kezd hozzá, talán meg is írja, de végső formája Németországban készül el: ez a Bankár és báró. Amikor az amnesztiarendelet után már nem kell félnie forradalmár múltjától, hazajön Pestre és Egressy segítségével magyarítja az előbb németül írt drámát. És íme, 1859-ben megérkezik a siker: a világsiker! Ezen felbuzdulva bekóborolja szinte egész Európát. Lebilincselő elbeszélő volt, szellemes, kijelentései vagy meghökkentőek, vagy nevetségesek voltak, így fellépéseire a közönség mindig szívesen ment be a színházba.
1877-ben, Milánóban érte a halál.