Kosár
Füry Lajos hatalmas lélegzetű trilógiájának (Bécsi színjáték, Delet harangoznak Budán, Temetés Nicodémiában) második részét végigolvasva, akaratlanul is felötlik bennünk a kérdés: regényt írt-e ezúttal az író, vagy történelmet.
Meghatározás: nincs.
A regényességet realizálja a történelem, — a történelmet viszont a regényforma hozza emberközelségbe.
Viták előzték meg a Delet harangoznak Budán című kötet megjelenését. „Szakemberek” kifogásolták, hogy a szerző a nehézkes, régi stílusban írt dokumentumokat is bedolgozta a regény struktúrájába. Olyan ajánlatot is tettek, hogy az idézett eredeti szövegrészeket írja át — mai nyelvre.
Ezáltal mindenesetre érthetőbb, élvezhetőbb lenne a kötet, csak éppen nem tudom megérteni: mennyiben válna az alkotás előnyére az eredeti kéziratok meghamisítása?
Akit érdekel a téma, az türelmesen megbírkózik a XVII. század stílusával, akit nem — az nem veszi kezébe a kötetet! Persze minden felfogás és hozzáállás kérdése! Gáncsolni minden cselekvő embert lehet, elhallgatni minden magával tehetetlent.
Füry Lajos kemény munkát végzett. Még a stílusát már ismerő olvasó sem vetheti a szemére, hogy ezúttal türelmesebb „odafigyelésre”, értőbb „magatartásra” kötelez. Hiszen éppen abban nyilvánul meg az írónak a téma iránti tisztelete, hogy nem volt hajlandó kizárólag szórakoztató regényt csinálni belőle!
