"Ecloga műfaj egyet jelent a bukolikával, idillel. Pásztorok énekelnek benne sorsról, politikáról, szerelemről párbeszédes formában. Az ecloga általában egy letűnt aranykorba való visszavágyódásról szól, illetve annak összevetéséről a jelennel. Az első bukolikus költő Theokritosz görög költő írta az első bukolikus költeményeket az i.e. 3. században. Ezeket Vergilius honosítja meg Rómában. Radnóti eclogái megrázó és hiteles vallomások, fájdalmas vágyakat megszólaltató, antik formájukban is modern művek."
Vas István Radnóti Eclogáiról „...sokkal tartósabb és elhihetőbb foglalatot adtak Radnóti jellegzetes modernségének, mint az első évek szabad versei. Az elsőben a költő még a pásztorral beszélget, de van, amelyikben a repülővel, sőt az utolsóban, a žagubicai Lager Heidenauban írt nyolcadik eklogában Náhum prófétával. De már az elsőben García Lorca és József Attila halálát gyászolja. Általában idilljeinek új eleme a halál és a halálfélelem.
...e versek a költészetnek azokhoz a ritka remekműveihez tartoznak, melyek a művészi tökéletességet az erkölcsi tökéletességgel párosítják... A tökéletességnek és biztonságnak ezen a fokán éppen egyetemességükkel és általánosságukkal örök és diadalmas tiltakozások a fasizmus, mindenfajta fasizmus ellen.”