Geréb László: Égő világ

"Dübörgés támad. Növekedve, mint a közelgő mennydörgés, a villámok meg-meglibbenő fényében tízezer lovas halad, gyorsan sötéten, zárt tömegben. Vizesen fénylő bőrsisakok, kengyel mellé tűzött, lobogós kopják, szaporán ügető, apró lovak. Tűzcsóva hull egy szalmakazalba. A láng tovafut a szérűn. Jajveszékelő emberek kúsznak elő a putrikból. Aztán minden elnémul, csak a láng falja ropogva a putrik nádtetejét. A látóhatáron sorra gyúlnak ki a falvak. Egy tömény halad délre. Tízezer ló és lovas zárt tömegben. Dübörög a föld, mint a közeledő mennydörgés..."
1241 – Ég a világ. A tatárok elözönlik Magyarországot. A mohi pusztán a magyar sereg háromnegyede elhullott. Fut a király – és a könyv hőse, a Párizsban végzett magyar deák is visszamarad, hogy feltartóztassa a királyt üldöző tatár csapatot. A király megmenekül és a deák is, hogy a nagy pusztulás után újjáépülő országban az építés harcosa legyen. A tatárjárásról, a feudális anarchiától szétzüllött középkori Magyarországról, az újjáépítés megindulásáról szól Geréb László történelmi regénye.