Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója

"„Brenner könyve is fényes bizonysága annak, mennyivel több lehetőséget nyújt az elmebetegségek kezelésének és egész tünettanának megértése az analitikus, mint a megkövesedett diagnosztikus kórképek alapján történő, és manapság még elterjedt, szinte gépszerű pszichiátriai deskripció.”
Ezeket a sorokat Ferenczi Sándor, a magyar pszichoanalitika megteremtője írta Brenner Józsefről – Csáth Gézáról. A megállapításból egyértelműen kiderül, hogy szerzőjük az elmeorvos Csáth munkásságát fontosnak és előremutatónak tartja – amúgy pedig mottója lehetne ennek az új szerkezetű és részben új tartalmú kötetnek, amely dr. Brenner Józsefre, azaz Csáthra, az orvosra összpontosít.
A Csáth-labirintusban ezúttal Harmat Pál pszichiáter tanulmánya az Ariadné-fonal. Állításait így összegzi: „Az elmeorvos Csáth Géza ugyanolyan semmilyen sémába nem illő színfoltja a magyar pszichiátria történetének, mint ahogy a szépíró Csáth sem tekinthető irodalmi szabványfigurának. Remélhető, hogy elmeorvosi munkáinak minden eddiginél teljesebb gyűjteménye arra ösztönzi majd a magyar irodalom-, orvos-, pszichológia és pszichiátriatörténet kutatóit: igyekezzenek további részletekkel gazdagítani modern szellemi életünk térképét. Ahogyan József Attila életének és működésének orvosi és pszichoanalitikai elemzése is gyarapította tudásunkat a század első évtizedeinek szellemi mozgásáról, a további orvostörténeti irányultságú Csáth-kutatásoktól is valami hasonlót lehet talán majd várni.”"