Pakots József: Egy karrier története

"Mint névtelen senki tolakszik be a parlament folyosójára, hogy ügyességgel, stréberkedéssel, lelkiismeretlenséggel s nem egyszer gazsággal is mint rettegett hírlapíró, szerkesztő, képviselő, gazdag és nagyrangú ember s a végén kérlelhetetlen becsületbíró fejezze be pályáját. A regény szemmelláthatólag tendencziával van írva: tükrét akarja adni a mi parlamenti életünknek, még pedig olyan tükrét, a melyben a lehető legsötétebb, szinte kínos kép látszik. Szemtelen föllépéssel, kíméletlen kapaszkodással, skrupulus-nélküliséggel mindent el lehet a politikában érni, - a kit csak egy pillanatra is habozóvá tesz a lelkiismeret, az el van veszve. Egészen bizonyos, hogy ez a kép hamis és egyoldalú, de elvégre ehhez az írónak joga van. Sokkal nagyobb baja a regénynek, hogy a tendenczia csak a felszínen mozog, a cselekményen s az alakokon kívül marad s a cselekményben nem élet pezseg, hanem az író kezét látjuk mindig a szín mögött, a mint alakjait igazgatja, akár bábuit a bábjátékos. Egyik alakja sincs emberileg megalkotva, legkevésbbé pedig a főalak. Ennek csak reprezentatív, vagyis a tendencziára vonatkozó tulajdonságait látjuk, soha nem lép elénk emberi vonásokkal, mint olyasvalaki, a ki ép úgy létezik, emberileg érez, haragszik és örül, mint mi többiek. Teljesen elvont figura, papirosból van a lelke, nyomdafestékből a színe."