Míg leszedte az asztalról a virágos kávésibrikeket és a puha kalácsot, fia nézését kereste a szelíd asszony. Tudta, hogy ura ma újra beszélni akar Lajossal. Mosolygásával akart hidat verni ehhez a beszélgetéshez. Mindenképpen érezte ura igazságát, de azt is érezte, hogy tizenötéves fiuk akarásban szinte férfi már és nem könnyen téríthetik el tervezett útjától.
Lajos nem látta anyja mosolygását. Sápadtan állt meg apja kezének visszamarasztó intésére. Szeme megvillant, mintha védekezésre készülne, Pedig Várady Miklós mélykék szeméből csak szeretet sugárzott a dacos gyermekarcra. Csendet megbontó hangja sem parancsolt, inkább esdekelt:
– Ne gondolj ellenségednek, fiam. Hiszen erőltetni én úgysem tudnálak. Ámbátor vannak, akik az atyai tekintélyt a parancsolásban vélik, én nem tudok egyetérteni véllek. Hogy választott pályádról más pályára akarnálak téríteni, ez nem bakafántoskodás, csak szeretet. Mert jói tudom, hogy ezen a terrénumon szorgalmatos ember nagyot haladhat...
SZÉPIRODALOM / Magyar irodalom kategória termékei
Szentmihályiné Szabó Mária: Emberé a munka ... I-II. kötet
Kiadás:
Budapest, 1935
Kiadó:
Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt.
Kategóriák:
Magyar irodalom Regény, elbeszélés
Nyelv:
Magyar
Sorozat:
Terjedelem:
263 p., 278 p.
Kötésmód:
papír
tartalom:
leírás:
A két kötet egybekötve.