Átányi István: Északi hűség

Kedves Olvasó!
Két dologra akarlak figyelmeztetni, mielőtt kezedbe veszed ezt a könyvet.
Mikor először jártam északi rokonaink földjén, egy kitűnő magyar etnográfus ismerősömmel látogatást tettünk egy tallinni újság szerkesztőségében. Ott megtudtuk, hogy a városban szedősztrájk van. Nagynevű ismerősöm erre fölvett egy észt könyvet az íróasztalról és bíráló szemmel nézegetni kezdte, majd így szólt hozzám:
– Hát csuda-e, öcsém, hogy sztrájkolnak az istenadták, mikor minden betűt kétszer kell kiszedniük. Ebből az a tanulság, amire először szeretném felhívni figyelmedet: hogy finn és észt rokonaink a hosszú magánhangzót nem ékezettel jelölik, hanem kétszer írják le. Ha tehát finn tulajdonnevekben kettős magánhangzó fordul elő, mint oo, vagy aa, azt egyszerűen csak így kell kimondani: ő, vagy á.
Másik megjegyzésem csupán annyi, hogy történetünk az ezerkilencszázhúszas években játszódik le. Amit tehát Németországról írtunk benne, az nem a nemzeti szocialista Németországra vonatkozik. (A szerző.)
 

A borító éleit ragasztószalaggal vonták be.