Passuth László: Eurázia

„Magas szándékú kalandregényében az író bizonyára legfelsőbb feladatának érezte, hogy művészi eszközökkel átvilágítsa a faji, nemzeti és kulturális ellentétek, vonzások és tanítások rejtelmes szövevényét, de az olvasó ezen a szövevényen a regény elolvasása után sem lát keresztül. Mindazáltal a kérdés atmoszféráját sikerült az írónak megéreztetnie. A levegő feszültségében rejlik valami speciális, éppen a rasszok, nyelvek, nációk különbözőségéből adódó, sajátos, nehezen megközelíthető, alig megnevezhető oxigénbőség.
Némely írót annál, amit tüzetesen «megír», hálásabban jellemez az, amit elmellőz, amin könnyedén átfut. Hogy végül is Passuth László emelkedetten fölényes és intelligens elme, s hogy több – talán sokkal több – alszik benne, mint amit ebben a könyvében napfényre hozott, arról bizonyos szemérmes és elegáns átsiklások kezeskednek, amelyekkel ebben a könyvben gyakran találkozunk. Rövid utalások ezek föl nem tárt mélységekre, szolid villanások fölásatlan kincsekre, mellékmondatnyi célzások olyan finomságokra, amelyeket csak magas ízlés hagyhat megdolgozatlanul, hatáslehetőségeikben kiaknázatlanul. Ezek a futtában érintett, villanyosan föl-fölsugárzó pontok szétvilágítanak a homályosabb lapokon is, előre-hátra, céhbelien-bizalmas ígéretül...” Kardos László (Nyugat, 1937. 8. szám)