Duba Gyula: Európai magány. Novellák, esszék

Duba Gyula előző két tanulmánykötete - Valóság és életérzés (1972), Látni a célt (1983) - irodalmunk valamennyi barátja számára igazolta, hogy a neves és elismert prózaíró, epikai alkotásaival párhuzamosan, gondolati és elméleti szempontból is rendszeresen foglalkozik az irodalommal, azon belül természetszerűleg főként szlovákiai magyar szerzőkkel és jelenségekkel. Új kötetének tanulmányaiban, műhelyvallomásaiban, elmélkedéseiben is a nemzetiségi irodalom képezi a kiindulópontot, mégpedig sok esetben Duba Gyula írói pályájának gazdag tapasztalataiból, alkotói problémáiból és kérdésfelvetéseiből merítve. Európai magány: a kötetcím második fele tehát a műhelygondokra, az író termékeny magányára utal. Első fele pedig az alkotó ember nélkülözhetetlen kötődéseire, az európaiságnak Fábry Zoltán megfogalmazta követelményére irányítja a figyelmet. Ez a két pólus jelzi Duba gondolatmenetének irányait új könyvének esszéiben. Harmadik tanulmánygyűjteménye tehát nem csupán azt a vélekedést támasztja alá, hogy a szerző irodalmunknak egyik legfigyelmesebb bírálója és értékelője, hanem azt is, hogy mindig elgondolkodtatót és tanulságosat tud mondani az irodalom, az írók és az alkotás általános kérdéseiről is.