Mándy Iván: Fabulya feleségei

Egy író valamelyik pesti eszpresszóban üldögél, bizonytalan foglalkozású barátjával; feleségeit cserélgető ismerősükről beszélgetnek. Fabulya, a feleségeit sűrűn váltogató költő vagy végletekig kihasználja az asszonyt, s nem törődik azzal sem, ha megcsalja, vagy pedig ő szaladgál kétségbeesetten a nő után, de most az nem törődik ővele. Egyszerű, a mindennapi életben gyakran előforduló ügy ez; minden az írón múlik, tud-e újat, érdekeset mondani, meg tudja-e csillantani az életnek azt az oldalát, melyet felismerve az olvasó azt mondhatja: igen, láttam már én is ilyet; tud-e olyan morális tanulságot erőltetés nélkül levonni, hogy magunkban el is fogadjuk azt? Mándy Iván a pesti élet apró hétköznapi eseményeinek, a sok olvasó által oly jól ismert eszperesszós-légkörnek (nem is a szót rossz értelmében, hanem úgy, ahogyan mindannyian ismerjük, kicsapó gőz a pultnál, kellemes meleg, ismerősök, néhány perc megállás munka és otthon között) kitűnő ismerője, úgy mutatja be ezt a témát, úgy bontja ki a cselekményt, hogy örömmel ismerünk a város utcáira, tereire, és érdeklődésünk mindvégig feszülten követi az eseményeket.