Morvay Gyula: Falu a havasok alatt

Égneknyúló határhegyek közt, végtelen erdők ősi burjánzásában faházikók húzódnak meg, kis fatemplom, boglyasszakállú pópával, a szegény nyáj éppolyan szegény vezetőjével. A kocsikenőcsszagú boltokban heringek avasodnak és silány élelmiszerek romlanak, de mégis elérhetetlen kincsekként ragyognak fel az éhező ruszinok lázálmaiban. Télen a hó súlya alatt roskadoznak a boronaházak és a földbevert cövekekre ácsolt ágyakon nehezebb lesz az emberek sóhajtása. Az apró kamarák rég kiürültek, fakitermelés sincs mostanában és a kuckóban éhségtől sírnak a félmeztelen gyerekek. Félmaréknyi máléliszt a kincsek kincse immár és hosszú éhség hajtja el az anyát, hogy a malom kerekeire porosodott lisztet koldulva összesepergesse, de a molnár erre sem adhat engedélyt, mert a malom nem az övé. Ez a ruszin éhségvidék, ahol a rettenetes húsz esztendő alatt Csehszlovákia legmostohábbsorsú kisebbsége élt. Megdöbbentő erejű emberi dokumentum ez a könyv. Igazi emberséggel tükröződik benne egy testvéri nép nyomora és megváltás utáni vágyakozása. A költészet, a szeretet és az emberség hármas kapcsával köti hozzánk, magyarokhoz Morvay Gyula a Kárpátok mostoha, hamupipőke népét, a ruszinokat. Küszködésük, szerelmük epikusán hatalmas képe nemcsak ismeretlen tájat és ismeretlen életeket, szokatlan írói tárgyat tár fel, de egy új és igen kitűnő írót, kinek már ez az első könyve is méltán eseménye irodalmi életünknek.