Ez a vers a vízé, a vízé,
a fáké, a földé, a csóké,
surran a rigóhúzta csónka,
nézünk róla szembe a méllyel.
* * *
Ó, ritka angyal, itthoni magány.
Most a test hever s az ágy havában,
mint magasból lehullt szalmafészek,
madárbegy melegét hordja magán.