Zelk Zoltán: Fölforrt az ég

Előző kötetének, a Tűzből mentett hegedű-nek versei mély megszenvedettségükben, a költő legigazabb rétegeiből feltörve, új szakaszt nyitottak pályáján. Legújabb költeményei, úgy tetszik, véglegesen kijelölik helyét a magyar líra élvonalában. Ama ritka költök egyike ő, akinek kezében minden valódi költészetté válik: a leghétköznapibb „civil” élmények bomlanak verssé lírájában. Ízig-vérig városi költő, ám bensőséges spontaneitással kapcsolódik a népköltés örökségéhez – valami sajátos fanyarság, kettőztető tükrözés foncsorozza ilyen verseit. A magányos öregség szorongása, az öregedő férfi szerelme adják a kötet alapvető élménykörét, s vissza-visszatér a húszas-harmincas évek nyomorvilágának ihletése is. A versek, a jellegzetes zelki hangon belül, formailag is sokrétűek: skálája prózaversektől népdalig, játékos-komoly gyerekversekig, csillogó ritmikájú szabadversekig terjed. Eszközei nélkülözik a látványos modernséget, mégis tömörek, priméren frissek, mégis végleges súlyuk van. A gyűjtemény megújuló élvezetet ad majd költészete kedvelőinek.