Sarusi Mihály: Fönn a Jeruzsálemhegyen

Sarusi 1981-ben keletkezett "munkáskarrier-regényét" veheti most kézbe az olvasó. Míg eddig megjelent kisregényeiben s Magyar Krisztus című családregényében a szerémségtől az Alföldön át Erdélyig húzódik a megjelenített magyar táj s emberírói földrajza, e munkájában a pannon világ, az előbbiektől polgárosultságával, nyugatiasabb műveltségével elütő Dunántúl mutatkozik be. A valahol Alsó-Pannonországban, valamilyen Tó mellett, az alacsony-Kőrisnek nevezett havas alatt, előbb a Jeruzsálemhegynek nelvezett faluban, majd a környék központjában (megye, járás? Sarusinál "szék" székhelyén), Esseghvárott játszódik a regény, amelynek első oldalain a főszereplő, Tányérnyaló pincérinasként buzgólkodik, hogy a történet az emberileg bukott vezérigazgató már-már tragikus (időnként tragikomikus) önmarcangolásával záruljon. A karrierregény azt a folyamatot mutatja meg, amely a szegény sorsú, ám tehetséges fiatalt - az 1960-as, 1970-es években - előbbre viszi, de végül is saját családjától (és saját magától) is elidegeníti. Tányérnyaló, aki inasként éhenkórászsága miatt kapta e gúnynevet, a történet végén nagy hatalmú, sikeres, ám mégis meghasonlott emberré válik. Aki tudja: "Az élethez, hiába, ész is kell", de arról mintha mind gyakrabban megfeledkezne, hogy némi erkölcsi tartás sem árt. Pedig a kísértés, minél magasabbra jut valaki, annál nagyobb...