Faludi nyelvében az újító, gazdagító tehetség megnyilatkozását látjuk; anélkül, hogy nyelve kevésbé volna gyökeres, magán viseli az újítónak magyaros szellemben bővítő, idomító kezét; úgy hogy munkái méltán szolgálhattak volna helyes kiinduló pontjául az általános nyelv-reformnak. Nyelvújító tevékenységét dicséri - többek között - a zsebóra, napirend, nyelvbotlás szavunk.
Műfordításai erkölcsi célkitűzését szolgálták. A korában divatos, barokk moralizáló műveket fordította illetve szellemesen dolgozta át magyar nyelvre. Pázmány ízes és gazdag nyelvét folytatta, de fordulatai kecsesebbek, rokokó jellegűek.
Versformakészlete igen gazdag, noha tudatosan távol tartja magát a deákos formáktól. Faludi tudatosan keresi az összhangot a magyar népies és a nyugat-európai ritmika között. Igyekszik magyaros-hangsúlyossá változtatni az időmértékes formákat, és ezzel önkéntelen előfutára lett legújabb verstani törekvéseinknek is. A híres sorban - Fortuna szekerén okosan ülj - tulajdonképpen a magyar hangsúlyos daktilusokat valósította meg. A régi magyar, kizárólag hangsúlyos verselés és a XVIII. század végén kezdődő újfajta verselési törekvések között Faludi költészete a legfontosabb verstani állomás.