Kosár
Mi köze van a dohányzásnak az élethez, az emberekhez, a viszonyokhoz, az érzésekhez? Változtat-e a dohányzás az emberkeen és dolgokon? Hogyan lehet a füstből és hamuból a lélekre és a szívre következtetni? Dohányos vagy nem dohányos emberhez érdemes férjhez menni? -
Unokahúga efféle kérdéseire keresi a válazt Kálnoki Izidor, a meglehetősen elveledett kiváló humorista, miközben mi, a kései olvasók nemcsak jól szórakozunk, hanem vissza is csöppennünk az előző századforduló utáni néhány év, a "boldog békeidők" kedélyes, ráérős világába.
***
"... általánosnak mondható azon vélemény, hogy a dohány kártékony növevény. Határozottan ártalmas a szervezetre a bennefoglalt mérges anyag folytán, amely nikotinnak neveztetik és gyakran komplikált betegség előidézőjévé lehet. Ámde minden ártalmas a világon, gyermekem, ha orvosi szempontból tekintjük az ügyeket. Az étel is árt, ha sok, vagy romlott; az ital is ártalmas szertelen adagokban; a levegő is ártalmas, ha nagyon éles, avagy nagyon fülledt; sőt a szerelem is ártalmas, ha igen nagy. Egészségi okokból nem szabadna se a szobában maradni, mert a szobalevegő veszedelmes; se a levegőre kijárni, mert a levegő tele van bacillusokkal és miazmákkal. Nem szabad ülni és nem szabad járni és nem szabad feküdni. Egészségi okokból enni nem szabad és koplalni se; inni nem és szomjazni nem; nem szabad ölelkezni és csókolózni, nem szabad kezet fogni; nem szabad se szeretni, se gyülölni, se örülni, se haragudni. Semmit se szabad orvosi szempontból. Ha tehát mint orvost kérdez engem, gyermekem, akkor a dohányzást eltiltom. Ha azonban mint embert kérdez, akkor a dohányzást megengedem.”
És a doktor bácsi rágyujtott egy szivarra...
Tóth Béla felvezető novellájával - A dohányos -, és
Amburs Zoltán "Naplójával" - Fokról fokra
