M. Nagy Miklós: Ha nem is egy bomba nő. Szerelmesregény

Találkozott-e Dosztojevszkij és Tolsztoj a kibertérben? Hogyan indult, ha indult, Oroszország elnöke a bajba jutott hódarvak megmentésére? Miért szerette Lenin, a dadaista őspunk a légyölő galócát? Vagy egyszerűen ő maga is hatalmas gomba lett volna? Ilyesfajta kérdésekre kapunk választ ebből az ironikus és önironikus, és persze személyes indíttatású esszéregényből.
M. Nagy Miklós szerkesztőként, műfordítóként és kritikusként évtizedek óta igyekszik a kortárs orosz irodalmat megszerettetni a magyar olvasóközönséggel, most azonban szerzőként lép elénk. Különálló történetekként is élvezhető anekdotikus műben idézi meg a klasszikusokat és az aktuális sztárokat: a hőslegendaként szájról szájra járó Majakovszkij alakjától kezdve a naphosszat lepkéket kergető Nabokovon át egészen a Hold létezésében erősen kételkedő Pelevinig.
Kötete nemcsak szórakoztató és provokatív útikalauz a mai orosz kultúrához, hanem őszinte múltfeltárás, ha úgy tetszik, időutazás is: az apa árnyékában töltött gyerekkorba, a katonaévekbe és a kollégiumi kalandok idejébe. Nem marad említés nélkül fásult nemzeti öntudat(lanság)unk, de még a néplélek aktuális állapotát mindig hűen tükröző foci sem. No és persze a nők – hiszen nélkülük egyaránt értelmetlen élet és irodalom. Felvonulnak leszbikus zombilányok, kombinéba bújt angyalok, Putyinról csillogó szemmel daloló bombázók. Orosz szépségek, akik végül talán mégis megmentik a világot.
Szerelmesregény: egy könyv, amely úgy mesél az orosz irodalomról, hogy azok is kedvet kaphatnak hozzá, akik eddig semmit nem olvastak a mai oroszoktól.