Fábián László: Hazatérő lovam körmén virágos rét illatát hozza, avagy furcsa görcs a torokban

"... nos igen, az első regény, amely bevezette a posztmodern prózát a magyar köztudatba, a szerzőt pedig a magyar irodalomba, ugyanis megjelenését lelkesen fogadta a szakma, a közönség, nyomban értették, hogy szellemi kalandregényről van szó, kalandról abban az értelemben is, hogy nem akar a hagyományos regény útján járni, hogy sokkal inkább a századelő nagy formabontói (Joyce, Svevo, Proust és naná, hogy Krúdy, Szentkuthy) ösztökélik stíluskalandokra is az írót, noha nem akar másolni, lopni, écákat bespejzolni, annál inkább akar egyéni hangot sajátos önreflexióival; idézeteivel, tehát: csak nem lemondani a kalandról, hiszen a kaland szülte a regényt, a középkori romant, de átformálni, átalakítani, korszerűbbé varázsolni a kalandot, megnyitni a szellem embere számára a képzelet tágas mezeit, vizeit, hómezeit, jégtábláit csakúgy, mert hát mégis csak Amundsen kalandozik ezeken az oldalakon - mindmáig..."