Sas Ede: Hősök-hőse

"Hol volt, hol nem volt, talán az Óperenciás-tengeren is túl volt... Lám, lám! Szinte kísértetbe esem, hogy úgy kezdjem, ahogy a mesét szokás kezdeni. Pedig hát nem mese az, amit leírok. Nem is az Óperenciás-tengeren túl történt, hanem itt a Duna-Tisza mentén. A történelem Múzsája is fölírta érctáblájára e nagy, nagy eseményeket, örök, kitörülhetetlen, ragyogó betűkkel. És mégsem közönséges történet az én történetem. Nem olyan, amilyent más nemzetek krónikáiban olvashatunk. A csodák, a legendák valóságos sorozata az! És a csodák, a legendák soha el nem halványuló fényében áll előttünk az a bűvös alak, akivel bennünket a magyarok Istene különös kegyelmében ajándékozott meg. Kell-e valakinek magyarázni e hazában, ki volt ez a csodás tünemény, ki volt nekünk Kossuth Lajos? Nemcsak tudjuk ezt, de érezzük is, - megmondja szívünk dobogása, vérünk lüktetése, szemünkben a hálás emlékezés könnyeinek ragyogása. Ó, te mi Mózesünk, aki nekünk megmutattad az ígéret földjét: a szabadság országát; te mi Sámsonunk, aki a zsarnokság épületét megráztad és összedöntötted; te mi Józsuénk, aki nem állítottad meg, de előre toltad egünkön a napot; te mi Jóbunk, aki tudtál értünk tűrni és szenvedni panasztalanul; nemzetünk Messiása, aki akkor is viselted a megpróbáltatás keresztjét, amikor mi már élveztük életed nehéz művének gyümölcsét, - ha én méltóképpen megtudnám írni a te életednek történetét!"

Gerince hiányzik.