Heltai Jenő: Ifjabb

"Ez a legújabb könyv ezúttal regény s ha lehet fejlődés-ről beszélni olyan íróval kapcsolatban, aki nyilvánvalóan nem hiszi, hogy a technikában és tudományban kötelező progressziós elv a költészetre is érvényes: az Ifjabb bizonyos negatívumokban még a legjobb Heltai-regényhez, az Álomokházá-hoz képest is fejlődést jelent. Utóbbinak barokk romantikáját itt a legtisztább expozíció s a couleur locale hibátlan ábrázolása váltja fel. A téma most is vakmerően banális, csak a legkitünőbb stílista engedheti meg magának a fényűzést, hogy a mult századközép egyik legelcsépeltebb, a vadromantika egyik legémelygősebb s nem is egészen tisztaforrású hatáseszközét, a gyermektragédiát elevenítse fel. A negyvenes és ötvenes években az egész európai irodalom tele volt haldokló gyermekekkel, kitett gyermekekkel, éhenhaló gyermekekkel, javítóintézetek pincéiben vizes kötéllel ütlegelt és éheztetett gyermekekkel, akik végre is megszöknek, hogy az erdőben eltévedjenek s ott lelje őket a korai halál, vagy ami még rosszabb, egy romantikus moralista, aki aztán Werthert nevel belőlük: a többi, szerencsésebb gyermek ott pusztul el édesanyja sírján, vagy elhagyott, sötét szobában - volt az egészben valami hajmeresztő, túl a társadalomjavító szándékon, s Marquis de Sade beteg és ostoba, de legalább őszinte pornográfiája, az orgiákon kivégzett gyermekek látomásában való kéjelgés, még mindig ártatlanabb szórakozásnak hat, mint amit ezek a romantikusok véghezvittek gyermektömeg-mészárlásaikkal, a szemforgató részvét ürügye alatt." Karinthy Frigyes, Nyugat