Janus Pannonius: Janus Pannonius búcsúverse huszonkilenc magyar fordításban

"Félezer éves, modern magyar költő, akinek egyetlen sora sincs magyarul. [ ... ] Latinsága elzárta a nagyközönségtől még akkor is, amikor az írni-olvasni tudás már általánossá vált. Viszont a fordítások, mert mindig az éppen időszerű nyelvre történtek, megadták neki azt az elégtételt, hogy maibb magyarsággal szólalhasson meg, mint a nála jóval későbbi magyar nyelvű utódok. [ ... ] Teste ismeretlen pécsi sírban nyugszik, géniusza ott ragyog a fényességes sor elején, amelynek tagjai legnagyobb költőink." (Csorba Győző 1982.) "Kálnoky meséli, hogy amikor a Janus Pannonius-kötetet szerkesztette, rá kellett vennie Szabó Lőrincet, hogy fordításait az új, szigorúbb metrika szerint javítsa ki. Szabó Lőrinc tőle telhetőleg védekezett, és közben egyszer kifakadt: - Szamár vagy, ha az ő álláspontjukat képviseled! Nekünk nem előnyös, ha elfogadjuk a szabályzatukat, mert így szabadabban csak a költők tudnak verselni, szabályosan a filológusok is." (Vas István, 1962.)