Márai Sándor: Jób ...és a könyve

"Amikor Márai Sándor elkényszerült hazájából, az országnak még nem volt televíziója. Amint azt ma már tapasztalatból tudjuk, ennek a műfajnak - a televíziónak - ugyanúgy "kenyere és víze", nélkülözhetetlen létalapja az írói mű, mint minden más műfajnak, - akármilyen kitűnő a rendező, bármennyire elsőrendű a szereplők gárdája, ha a televíziós darab, a "teleplay" nem igazi író alkotása, akkor a nézőnek művészi élményben nincs, nem lehet része. Márai Sándortól, a regényírótól, a napló-sorozat alkotójától hívei nagy táborának nem kellett elszakadnia: idekint a nagyvilágban egyáltalán nem és odabent az országban is csak részben, mert hiszen az elmúlt esztendők során külföldön több kiadásban jelentek meg könyvei és ezek időnként eljutottak az emigráns író szülőhazájába is. Márai, a drámaíró azonban - legalább is a jelenben - elveszett számukra. Színdarabjait nem játszották magyar színpadokon, televíziós-drámáit nem mutatta be a magyarországi televízió, rádiójátékait a budapesti rádió. Hogy ez mekkora veszteség, azt akkor mérhetjük le igazán, ha láttuk a budapesti Nemzeti Színházban lenyűgözően szép "Kassai polgárok című drámáját, az izgalmas, feszültséggel teljes "Kaland"-ot a budapesti Nemzeti Kamaraszínházban, és Márai "Varázs"-át a budapesti Vígszínházban. Ezek a Márai darabok kivétel nélkül mind kirobbanó sikert arattak, meghódították a közönséget és a kritikusokat. A "Varázs" volt az utolsó Márai-darab, amelyet Budapesten játszottak, a szívszorítóan szép dráma a bűvészről, aki a játék végén - mint Shakespeare "Vihar"-jának Prosperója - "eltöri pálcáját". Azután néma csönd. Budapesten azóta nem volt Márai-premier. Ha az író elveszíti az intenzív kapcsolatot a színház világával, akkor drámaírói talentuma légüres térbe kerül, színművek írásáról lemond. Erre kényszerült az emigrációban Márai Sándor is, - a magyar drámairodalom nagy veszteségére. Dialogizáló képessége, dramaturgiai biztonsága azonban mégsem maradt parlagon. Televíziós darabokat, rádiójátékokat írt, amelyeket bemutattak a világ számos országában: Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Ausztriában, Dániában, Kanadában. Ezek a művek leperegtek a képernyőn, elhangzottak az idegen nyelvű rádióállomások adásaiban - de Márai Sándor magyar olvasói közül, híveinek nagy táborából hányan látták-hallották ezeket a televíziójátékokat, rádió-darabokat? Ez a kérdés késztette a müncheni "Griff" - kiadóvállalat tulajdonosát, Márai Sándor új könyveinek kiadóját - arra, hogy kötetbe gyűjtse és megjelentesse Márai - szerte a világban játszott és elhangzott - televíziós darabjait és hangjátékait. Ez a kötet a magyar író közönségének egy Márai-premier élményét nyújtja. Helyezkedjenek el kényelmesen a "zsöllyében", a nézőtér fölötti csillárok fénye halványul, majd kilobban, a rivaldafények fölragyognak, a bíborszínű bársonyfüggönyt kettéhúzzák - kezdődik a játék. Jó szórakozást kívánunk!"