Kármán József: Kármán József művei. II. kötet. Vegyes iratok, levelezések

Kármán József református lelkész (1794-től püspök) és Szalay Klára fiaként a felvidéki Losoncon született. Elemi- és középiskolai tanulmányait Losoncon végezte, 1785-től a pesti, 1788-tól pedig a bécsi egyetemen jogot hallgatott. (A legújabb kutatások szerint azonban nem iratkozott be a bécsi egyetemre.) Bécsben tudósítóként vagy magánágensként tarthatta fenn magát. Itt ismerkedett meg a nála 5-6 évvel idősebb gróf Markovics Miklósnéval, egy kalandor katonatiszt nejével. (A szerelmi viszony alatt egymásnak küldött német nyelvű leveleket Székely József fordított le magyarra, 1860-ban). Szerelmi viszonyuk 1789 nyarán végződött, amikor az assszony leköltözött férje bánsági birtokára. 1789-ben és 1790-ben ügyvédi vizsgát tett Pozsonyban. 1791 végétől ügyvédként dolgozott Pesten. 1792-től - Ráday Pál mellett - az első magyar budai színjátszótársaság igazgatója. Felvették a pesti Hét csillag nevezetű szabadkőműves páholyba. 1794-ben - Pajor Gáspár későbbi orvossal együtt - megindította az Uránia című negyedéves folyóiratot, amely csak 3 számot élt meg. Az Uránia anyagának nagyobb részét Kármán maga írta, fordította. Nem vett részt a Martinovics-féle összeesküvésben. 1795. április 5.én - apja halálakor - visszatért szülővárosába. Toldy Ferenc Kármán kortársaira hivatkozva az író halálának időpontját mindkét szülője halála előttre datálja, és ugyanő állítja azt is, hogy nemibetegségben halt meg. Bár mindkét állítása megkérdőjelezhető. Halálának időpontja és oka tehát tisztázatlan. Ami biztos: Losoncon halt meg még 1796 előtt. Híres Műve: Kazinczy és a debreczeniek. A kincsásó című elbeszélése a magyar novellairodalom első fecskéi közé sorolható.