Kosár
„Bátran állíthatjuk, hogy a színház az emberiség egyik legősibb intézménye. A Paradicsomból való kiűzetés például már tőről metszett színházi előadás volt. A főszereplő emberpár alakítása ugyan helyenként dilettáns volt, és a lángoló karddal hadonászó szeráf is kissé patetikusra vette a figurát, a kígyó viszont meggyőző alakítást nyújtott, különösen a némajátékban. (Mint tudjuk, az intrikus mindig a közönség kedvence.) A kritikusok lehúzták a produkciót, de az ember azóta is járja a világ színpadait, rosszabbnál rosszabb előadásokat produkálva.”
A szerzőről nem tudható bizonyosan: a színház belső (mondhatni, belterjes) világát vagy a nézőket ismeri-e jobban. Mindenesetre jelen írásaiból világosan kiderül, mindkettőről eleget tud ahhoz, hogy megszokott csúfondáros stílusában leszedje a keresztvizet erről a különös intézményről, amelyet fennállása óta már sokszor eltemettek, de mindig akadnak megszállott alakok, akik színházat csinálnak, s félnótások, akik szorgosan látogatják előadásaikat...
