Ez a kötet évtizedek írásait öleli föl - a fiatal költő jegyzéseitől a hatvanadik évén is túljutott férfi töprengéséig. Sem gondolataiban, sem stílusában nem lehet olyan homogén, mint egy előzetes terv alapján megkomponált írásmű. Ha egyáltalán reprezentál valamit, az épp maga a változás, a lélek elmozdulása (előbbre jutása?), mely a gondolkozásban, kifejezésben, stílusban is tükröződik...
Végül is marad a mű, mentségek nélkül, meztelenül. Helyt áll-e önmagáért?