Galgóczi Erzsébet: Kettősünnep

Ha egy frontvonalat áttörnek, akkor azok között, akik az első sorban vannak, igen nagy a veszteség, a halottak és a sebesültek száma. De ez az áttörés jelenti azt, hogy megnyílik az út a többiek előtt. Galgóczi Erzsébet azok közé tartozik, akik áttörtek: nemcsak lábon maradt, de győzedelmesen tovább tudott haladni. Karinthy Ferenc, 1976 Galgózci Erzsébet állandó harcban áll. A butaság, az elmaradottság, a képmutatás, a tunyaság, a basáskodás ellen hadakozik, de olyan hévvel, a rossz elleni szenvedélynek oly izzó indulatával, hogy az már szinte önnön ellentétévé fordul: nem csupán meggyőződése és természetéből fakadó indulatos hitvallása, hogy támadni kell azt, ami rossz, de már valami furcsa és ijesztő fekete gyűlölettel tépi-marcangolja kedvenc modelljeit: a butákat, a képmutatókat, a tunyákat, a kiskirályokat. Gáll István, 1972 Galgóczi a fiatal, felszabadulás után kirajzott, paraszti származású értelmiség fejlődését és sajátos lelkiállapotát rajzolja meg. A két világ vonzása-taszítása különös bonyolultsággal jelentkezik bennük. Gyűlölik a régit, a középkorból itt maradt társadalmi és erkölcsi ballasztokat; mohó sikervágy, életszomj hajszolja őket; megkésett Julien Sorelek. B. Nagy László, 1961