Kollár József: Kiűzetés a Gutenberg-téri galaxisból

A ​manierista művész (én) a stílusszintek elkülönítése helyett, azok önkényes vegyületeit hozza létre álkémista műhelyében: az általa precízen kitervelt formavilág szétfeszítésével akarja megdöbbenteni önmagát és közönségét. Szembeállítja a természetest a mesterségessel, az organikusát a csinálttal. Ezoterikus utalások, irodalmi, filozófiai, képzőművészeti, tudományos stb. „mélyértelműségek” teszik az alkotásokat tartalmilag többsíkúvá. Elvezettel döngeti az általa emelt dogmák szobrait, pimaszul áthágja a korábban meghódított eljárások szabályait. A természet sokszínűségének utánzása helyett a módszerek, a technikák sok(k)színűségét választja, de szkeptikusan távolságtartó ezen eljárások mindenhatóságával szemben. Szövegeiben a reneszánsz ezoterikus, mágikus utalásai keverednek a XX. század végének popkultúrájával, kognitív térképeinek (pl. Gutenberg-téri galaxis) egyes elemeivel. Reflektál a számítógépesített világ (időnként) sablonos képeire, ugyanakkor élvezi a virtuális valóság táguló világegyetemét.

Érvénytelen könyvtári bélyegzővel.