Passuth László: Kutatóárok

Az író vallomása: "Onnan kezdem önéletrajzom történetét, amikor - tizennégy éves korom küszöbén - kitör az első világháború. Ettől kezdve annak az évtizednek feltérképezése, melyet ebben a könyvben megkíséreltem, csak úgy volt lehetséges, ha egy felnövő fiú külső és belső életét egybe tudom kapcsolni azokkal a világtörténeti eseményekkel - sorsfordulatokkal, háborúval -, melyeknek tanúja voltam s különös módon néha kissé szereplője is. Ahhoz, hogy fel tudjam idézni saját fiatalságomat, az idők objektív tanúságán (egykori újságokon, naplótöredékeken, verseimen) kívül elsősorban saját emlékvilágomra támaszkodhattam. Igyekeztem ezeket az emlékeket kiemelni a feledés mélyrétegeiből, úgyhogy azokhoz semmiféle anakronizmus ne tapadjon: úgy elevenedjenek meg, hogy visszaidézzék egy század eleji sors fejlődésének őszinte változatait. Ha nem kaptam volna sok-sok impulzust az olvasóktól, akik szívesen fogadták jórészt történelmi regényeimet, soha nem mertem volna formába önteni s közreadni egykori emlékvilágomat. Most is félve s kissé bizonytalanul teszem le a Kutatóárkot az olvasó asztalára."