Passuth László: Lagúnák

Az Udvari asszony regényének nevezhetnénk ezt a művet, olyan értelemben, ahogyan Castiglione az Udvari Ember kifejezést használta. A XV-XVI. század fordulója már férfi-erényeket is követel a nőtől, az iménti értelemben vett Udvari Asszonytól: azt, hogy folyamatosan uralkodjék értelmével szenvedélyein, érzelmein és érzékein, azt , hogy legyen benne valami "démoni tárgyilagosság" önmagával és az udvarokkal szemben, azt, hogy a test és a lélek szépségei az értelem uralma alatt harmonizáljanak benne. Passuth László ilyenféle nőről írta regényét. Hősnője Cecilia, a ciprusi király törvénytelen lánya, aki Velencében a nagyvilági kurtizán életét éli, s közben - hol titkon, hol nyíltan - bonyolult diplomáciai feladatokat old meg a velencei Signoria megbízásából. Egy darabig úgy látszik: Cecilia értelme szigorú kordában tartja testét, lelkét, érzelmeit, de amikor egyik diplomáciai útján megismerkedik Giorgionéval, a századforduló nagy festőjével, az Udvari Ember erkölcsi és értelmi tartása egyszeriben értelmetlenné válik személyében, üresnek és öncélúnak kezd tetszeni neki az, ami életeleme volt, s megsejt egy új asszonyi eszményt, mely felé vágyódással tekint. A regény más alakokon keresztül vezet rá a mondanivaló lényegére: az az életforma, melyből Cecilia kitörni készül, már bomlóban, s föltartóztathatatlanul halad a pusztulás felé, jóllehet ez a dekadencia csak két évszázad múlva válik teljesen láthatóvá.