Szépfalusi István: Lássátok, halljátok egymást! Mi magyarok Ausztriában

Szépfalusi István méltóképpen viszi tovább az elmúlt évtizedek részben irodalmi, részben tudományos igényű magyar – azaz szűkebb értelemben vett magyarországi, valamint erdélyi és felvidéki – szociográfia jeles hagyományait.
Hagyományainkat azonban a szerző legalább két – sajátos és eredeti – vonással gazdagítja, tekintettel arra, hogy időközben a társadalomtudományok tovább fejlődtek. Mivel Szépfalusi István vizsgálatának tárgya is különleges, eltér a tradicionális magyar szociográfiákétól. Az ábrázolt alapsokaság a magyar államiságon, kultúrkörön és nyelvterületeken egyaránt kívülálló ausztriai magyar származású – főleg protestáns – lakosság, a felmérés pedig bőven alkalmazta a statisztika módszereit is.
Az 1969 őszén megindított vizsgálatban 709 ausztriai magyar család élete szerepel – ezernyi sors gondja-baja, öröme villan fel vagy kap élesebb megvilágítást is –, mégpedig nem csupán egy száraz statisztikai vagy szociográfiai alapfelmérés eszközeivel, hanem mindvégig élvezetes, nem egyszer lebilincselően érdekfeszítő stílusban, gondolatvezetéssel és eredeti szerkesztéssel is. A könyvben az ausztriai magyarok életéről van szó, de ezek a sorsok Budapest vagy Debrecen, Sopron vagy Pozsony, Kolozsvár vagy a Bácska életét is közel hozzák az olvasóhoz.