Kazár Emil: Lég és föld; Kitörölt évek. Két elbeszélés

Kazár Emil (1843 - 1922.), hírlap- és regényíró. Korán lépett az írói pályára, már 1860-61-ben közölt a Napkelet és Divatcsarnok elbeszéléseket tőle Ozul és Emil álnevek alatt. 1862-ben a Szabó Richárd által szerkesztett szépirodalmi Divatcsarnok és Gyermekbarát segédszerkesztője lett, 1864. júliusban a Tóth Kálmán által megindított Fővárosi Lapok belső dolgozótársa Vadnai mellett. Innét 1869. márczius 1. az akkor keletkeztet és Csernátony által szerkesztett ellenőr belső dolgozótársa lett és a lapnak ujdonsági, színházi s művészeti rovatait vezette és sok czikket s tárczát, különösen vasárnapi tárczákat írt a lapba Echo aláírással 1875 tavaszáig, mikor megvált a laptól. Ez időben egyszersmind segédszerkesztője, majd (1871-72-ben) szerkesztője volt a Hazánk és Külföldnek és a Heti Postának. Ezután mint elbeszélő kevesebbet írt és a hirlapírásra fordította idejét, egyszersmind a színműírással tett kisérletet. 1872-ben a Vasárnapi Ujság és ennek társlapjai (Politikai Ujdonságok, Képes Néplap, Világ-Krónika) szerkesztőségébe lépett. E mellett 1879-től 1893 végéig az Egyetértés belső dolgozótársa volt; az irodalmi s művészeti rovatokat látta el, majd a tárcarovatot vezette. A képzőművészeti dolgokról, művészekről, festményekről, könyvekről, színdarabokról, napi s társadalmi kérdésekről sokszor ír, azonban legtöbbnyire névtelenül. 1877-ben a Kisfaludy-társaság is megválasztotta tagjai közé, de e kitüntetésről egy év mulva lemondott. A népszínháznak megnyitásától kezdve másfél évtizedig drámabírálója volt, s 1897 októberétől ismét az.

Kötése megtört.

Néhány lap kijár.