Darvas Szilárd: Legenda az örökkévalóságról

Darvas Szilárd a kabaré koronázatlan királyainak, Nagy Endrének, Békeffy Lászlónak volt az örököse.
Ő képviselte a harsányabb, a közvetlenebb, a lendületesebb stílust, az irodalmias kabaré követője, Kellér Dezső mellett. Elmaradhatatlan csokornyakkendőjével és jellegzetes orrhangjával Darvas a negyvenes évek végétől egészen korai haláláig a kabaréműsorok állandó közreműködője volt. Konferansziéként éppúgy, mint örökzöld bohózatok szerzőjeként.
Jelenete a kényes betegrőI Csákányi Lászlóval és Latabár Árpáddal máig a kívánságműsorok egyik
kedvenc száma. Ő találta ki és alkotta meg a slágermagyarázat műfaját, vagyis a blőd dalszövegek
sorról sorra haladó kivesézését. De ugyancsak ő a szerzője több örökzöld filmslágernek, mint az
„Ember lesz az én kis unokám!” vagy az „Énmellettem elaludni nem lehet” című daloknak.
Az ötvenes évek – hihetetlen, de így van – a magyar humor egyik aranykora volt, és „Darvas tehetségéről és emberi tisztességéről árulkodik, hogy ekkoriban írott humoreszkjeit döntően ma is szellemesnek találjuk, s csak ritkán érződik ki belőlük a félsz vagy a megfelelni vágyás” – írja egyik méltatója.
Darvas Szilárd 100 éve született. Költőnek indult, majd népszórakoztató lett belőle. Sokoldalú, termékeny író volt. A magyar irodalomtörténetben nem vívott ki magának komoly helyet, pedig humora, szikrázó paródiái páratlanok a maguk nemében. A mai fiatalok azonban sajnálatos módon már kevéssé ismerik nevét és főként műveit.
Ez a kis kötet talán ebben is segít.