Kosár
Nestroy bohózatos mesejátéka 1833-ból, Átírta és versbe szedte Heltay Jenő.
... Száztíz esztendő nagy idő egy bohózat életében. A bohózat a mának íródik, nem az örökkévalóságnak. És a színpadnak, nem olvasmánynak. Óriási távolság választja el előkelő testvérétől a vígjátéktól, hát még a család királykisasszonyától a tragédiától! (A dráma, szegény, éppen olyan mulandó, mint a bohózat.) A könny forrása évezredek óta változatlanul ugyanaz: ma is azon sírunk, amin száz meg ezer évvel ezelőtt sírtunk. De a nevetésnek nincs kötelező törvénye, minduntalan máson nevetünk. Amit tegnap mulatságosnak láttunk, azt ma únjuk. Meg sem értjük többé mi nevettetett meg benne.
A bohózat elmúlik. A mai napnak szóló célzásai elveszítik élüket, kérész-életű tréfái elvesztik értel müket, szójátékai elidétlenednek, kómikus helyzetei elkopnak, a színész egyéniségére szabott figurák az egyéniség eltűntével megfakulnak...
írja Heltai Jenő bevezetőjében
