Miklós Jenő, eredetileg Sztudinka Jenő Miklós (Nagyappony, 1878. április 26. – Budapest, 1934. január 14.) író, költő, újságíró.
Az Egyetértést, később a Világot szerkesztette, azután az Érdekes Újsághoz került át, majd mikor megalapították az Uj Nemzedéket, annak egyik főmunkatársa, a később meginduló Magyarság című napilapnak pedig belső munkatársa lett.
Főleg színházi, irodalmi és képzőművészeti kritikákat írt.
Esküvői tanú volt Kosztolányi Dezső és Halmos Ilona házasságkötésekor.
wikipedia alapján
***
"Miklós Jenő a ma élő irónemzedék legszenzibilisebb tagja. A portréját vörös őszi alkony pir jában borongó Mednyánszky-kép keretébe szeretném helyezni. Ez a háttér zendülne stílusos összhangba azzal a lélekkel, amely az igazi naturalisták törvénye szerint a természet minden kis zugát a szíve transzparensén át látja. Miklós Jenő csupa érzelem, mindent a szívével lát és a látása csupa zeneiség. Mikor finom, ideges stilusával egymás után zendíti elénk a képek tarka polifoniáját, szinte az eolhárfára gondolunk, amely a legkisebb szellőre tündéri harangjátékba kezd, de a nagy viharok talán összeroncsolnák.
Miklós Jenő műveiben tehát soha nem hiányzik a költészet. De a mély és tiszta érzésü költőnek egyenjogú társa benne a megalkuvást nem ismerő művész, aki mindent pompásan összehangol s a hangulatai, a képei, az alakjai, a történetei közé olyan levegőt lehel, amelynek színes párájában valami szelíd melankólia harmóniájában olvad egy másba minden; az emberi szív, a szíven trónoló szerelem, a vágyak dobogó hevületétől beteg táj, a bánatba bágyadt ég, a fájó szívek elringató szelíd harangszava, a csönd."
Kállay Miklós