Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok

A "kuriózum" szónak nincs magyar egyértékese. Több szóval lehet csak kifejezni: kuriózum az, ami ritka, érdekes, furcsa, különös, rendkívüli. Nem kell összetéveszteni az anekdotával. Az anekdotánál mellékes, hogy valósággal megtörtént-e. Az a lényege, hogy rövid és csattanó formában jellemez valamely egyént, világít meg valami eseményt. (Az adoma megint más, ennél a mulattatás az egyetlen cél.) A kuriózum lelke az igazság, a hitelesség. Enélkül gyökértelen szóbeszéd csupán: nem lehet beültetni a művelődéstörténet eleven testébe. Ezért csakis olyan adatot dolgoztam fel, amelynek a végére járhattam s megtalálhattam az ősforrást, ahonnan a kuriózus híradás kibuggyant. Ez a könyv, ha művelődéstörténettel foglalkozik is, nem akar tudományos munka lenni. Tudományos mű teljességre törekszik, a kuriózumnak pedig lényegével ellenkezik a teljesség, mert megszűnik kuriózumként hatni, mihelyt nem rendkívüli vagy nem érdekes. Viszont azoknak a szándékosan elsekélyesített olvasmányoknak sorába sem szeretne tartozni, amelyeknek minden lapjáról kiizzad a rettegő igyekezet, a világért meg ne erőltetni az olvasó elméjét, mert akkor le találja tenni a könyvet. Én a művelt magyar közönségnek írok, azon a becsületes hangon, amely őt műveltsége alapján megilleti.