Gálszécsi Margit: Manitta néni és a bandája

"Ha a Németvölgyi-úton megindulunk és nem únjuk meg a sétát, a kanyarulatban furcsa nevű utcára találunk. Egyelőre úgy hívják, hogy Bürök-utca. Nagyon sok, szép virágról elnevezett utca van errefelé, úgy látszik, ennek szegénynek nem jutott virág. Régen szőlőskertek voltak itt és ősszel a mély, sáros útban el-elakadt a hordóval a szekér. Odafent a dombon dalolva szedték a szőlőt és este, a szélfogós gyertya mellett, az urak a friss mustot kóstolgatták, az őszi tücsök meg melankólikusan egyhangú nótáját fújta, hogy: "Gyűjts... gyűjts..." Mire felérünk a dombra, egyszerre elfelejtjük az üregeknek való visszaemlékezést. Hiszen tavasz van - és nem a múlt században, hanem a mostaniban élünk, a 30-as évek legutolsó tavaszán, mikor még csak messziről hallatszik az új világháború hangja. A fiatalok itt, a bürökutcai villákban, nem sokat adnak rá. Jobban érdekli őket, hogy a régi utcát feltöltik, új autóutat készítenek, melytől az egész környék meg fog fiatalodni. A régi villák vidámabbak, az újak elbizakodottabbak lesznek."