Még kezdeti homo sapiens koromban történt, hogy berepültem egy templomba, é sminden világosság és fényesség, de dühömben le akartam mindekit söpörni a karzatról vagy trifóriumról, különösen egyet, akinek utáltam a pofáját - bár mindig rendes és barátságos volt hozzám, már kisiskolás korom óta -, de nem sikerült, akárhogy kapaszkodtam is belé.
Majd tovább a szentély felé, ahol egy piros lángocska pislákolt. Egyébként itt sötét volt.
(Vajon kik építették ezt a templomot ezekben a történelem előtti időkben? Talán dínók vagy a hormók? - ez utóbbiak már akkor is megtalálhatók voltak.)
Mindenesetre itt kaptam első ihletésemet, úgyhogy gyorsan kirepültem a jobb oldali kereszthajó kapuján. Repültem, repültem a mezőkön át, mígnem egy jegenyefához nem értem. Fent a magasban jól kivehetően ott kapaszkodott, trónolt egy fekete hajú, de a barlang-lakástól hófehér bőrű leányzó. Leszálltam mellé.
Rövid barátkozás és ölelgetés után csalódottan leültünk szemközt, ki-ki a maga faágára. Végül mutogatással és sapiensi ordítozással megértettük egymással, hogy szükségünk van egy harmadikra: a "Másik"-ra.
Hát így kezdődött.
SZÉPIRODALOM / Magyar irodalom kategória termékei
Miklós Gergely: Mashatnak még mindig kék az ég
Kiadás:
Budapest, 2006
Kiadó:
Kategóriák:
Magyar irodalom Regény, elbeszélés
Nyelv:
Magyar
Terjedelem:
134 p.
Kötésmód:
papír