Mátray László: Mint a medvék... Évelő gondolatok

˝Mátray László, aki remélem nem sértődik meg, ha azt írom: legfőképpen színész és színházi ember - úgy látszik nem elégedett meg a színész múlandó halhatatlanságával. Vagy talán megelégelte. Hogy színészként mindig a mások szavait kelljen szajkóznia. Valahol a lelke mélyén azt hiheti, hogy a szavak jobban megtartják jó emlékezetünkben. Úgyhogy egy jó évtizede ráérős szorgalommal, egyik könyvét a másik után írja. Megírta a kutyáit, a szerelmeit, a számítógépét, írt egy krimit is, amelyet egy rögeszméje szült (krimit írni, amelyben az olvasó a gyilkos, vagy valami ilyesmi), és én már ráérős kíváncsisággal vártam, hogy mi lesz a következő könyve. Írhatott volna a színházról - tulajdonképpen ez volt az élete és az még ma is. Írhatott volna a csalódásairól. De ahhoz talán még nem eléggé bátor. Úgyhogy most a gondolatait foglalta kötetbe. Rövid prózai skiccekben ír élete apróbb- nagyobb jelenségeiről. Mint a jelek szerint kedvenc írója, Márai Sándor, egy polgár vallomásait veti papírra, amint azok egy év négy évszaka során egymást követik. Az az érzésem, megpróbál ezzel visszajutni abba a polgári létbe, amelyből a történelem vihara - hogy ezt az elnyűtt kifejezést használjam - nagyon fiatalon kivetette. Ez az ő egyéni forradalma. Az egyetlen lehetséges és igaz forradalom. (Koczka György)˝