Vaszary Gábor: Monpti

"Tudom, hogy egyszer gazdag ember lesz belőlem, csak késő lesz egy kicsit. Gyomorbajos, keserű öregúr leszek: - Jean, nem vagyok itthon senkinek. Megértetted? - Igenis, méltóságos uram. Ha összetalálkozhatnék a Szent Jakab utcában megöregedett önmagammal, aki leszek, elébe állnék itt, az olasz csemegeüzlet előtt. -Öregúr, állj meg egy pillanatra. Odaadom neked az ifjúságom, amire most nincs szükségem. Aki öreg, az biztos, hogy nem éhes mindig. Ezer frankért még a gyomorbajt is átveszem tőled. Ötszázért is átveszem. Ne menj el, százért is." Így alkudozik Vaszary Gábor édes-bús történetének főhőse, a szeretnivaló, könnyelmű fiatalember, a "tisztességükkel küszködő" párizsi lányok kedvence, akit a könyvsikerből készült film nézői és a szívükbe zártak. Az 1930-as években született habkönnyű regények írója nem sajnálta történeteiből pazar humorát és pikáns iróniáját sem, s talán ennek eredményeképpen sikerült a lektűr határán innen maradnia. Méltatói szerint ebből fakad óriási nemzetközi népszerűsége is. Külföldön ugyan sztár lett, de magyarul alig olvashatták műveit. Hosszú idő után, az újra fölfedezett Ő című regénye mellett a Monpti is hódító útjára indul.