Rakovszky József: Nagypéntek. Az 1735-ös és a Szegedinácz Péró féle új-kuruc fölkelés története

Rakovszky József történelmi regénye a tizennyolcadik század első felében, az 1711. évi szatmári békekötést követő esztendőkben játszódik. ; A Rákóczi-szabadságharcot lezáró béke után a nemesség feladta ellenzéki magatartását, azonosult a dinasztia érdekeivel, beolvadva ezzel a népelnyomó államhatalomba. Magyarország parasztsága ezután már kettős elnyomás alatt szenvedett. A jobbágyok megpróbáltatásai egyre csak nőttek, és ez különösen az Alföldön élőkből váltott ki nagy elkeseredettséget. 1735 Nagypéntekén a Békés megyei jobbágyok szervezkedni kezdtek elnyomóik ellen. A Körösvidék "forrongó" parasztjai, megelégelve az elnyomást, a pécskai granicsárok kapitányát, a török elleni háborúk legendás hírű katonáját, Szegedinácz Pérót kérték fel, álljon a felkelésük élére. A maroknyi, lelkes csapat április 27-én megindult Békésszentandrásról, ám mire elérték Erdőhegyet, a "sereg" létszáma ezer főre növekedett. Rákóczi kései kurucai, a szenvedő zsellérek és rongyos jobbágyok, Péró elkötelezettségét maguk mögött tudva - úgy érezték - csodákra lesznek képesek. Vezérük azon is fáradozott, hogy a környékbeli határőrtiszteket megnyerje szent ügyüknek. Végül ez lett a veszte, mert Handtkó, az aradi várkapitány, aki egykoron katonatársa volt, galád módon elfogatta Pérót, majd kegyetlenül megkínoztatta és kiszolgáltatta őt a császár pribékjeinek. A vezér nélkül maradt "rongyosokat" a császár katonái könyörtelenül lemészárolták. - A gördülékeny, árnyalt stílusú, képszerű leírásokban bővelkedő regény történelmi atmoszférája - várhatóan megragadja majd a fiatal olvasók képzeletét.