Szabó Dezső: Napló és elbeszélések

"Sok születés, birkózás és meghalás után újból születünk, birkózunk és meghalunk. Ezt az egy életet összeadó sok életet adja e könyv első fele.
Volt napjaim viszik magukkal ezek a különös, rámlepő melódiák. Ami forradalom van bennük: elviharzott vihar, ami csend, béke, megtalált rend van bennük: folyton növekvő égő vágyódás. De mindenik formámban sajnáltam szegény, szegény embereket.
Irodalmi pártnak sohasem voltam öröme, kritika sohasem cirógatott. Társ szerettem volna lenni és idegen maradtam. Mikor a borzadalmas emberéletet jajgattam ki, a stílusomról beszéltek. Mikor kiujjongott belőlem a feltorlott gyönyörűség, hogy van világ, napsütés, jó kenyér és szőke lány: megint a stílusomról beszéltek. Pedig szederjes bőr, remegő hús, megöklözött agy és megcsiklandott emberi szív volt az."