Megay László: Négy könnyű darab. A liftben; Házkutatás; Menekülők; Ezüstruha csillaglányon

˝... Véletlenül nem rólam van itt szó? De bizony, kedves olvasótársam! Rólunk bizony. Nem kímél bennünket ez a kutya szerző; legyünk bármely társadalmi réteg tagjai, munkások, értelmiségiek vagy egyéb szélvitte alakok, megkapjuk a magunkét valamennyien. Mint ahogy megkaptuk a kortól, amelyben éltünk, élünk. És még mielőtt dühbe gurulnánk, mit képzel ez a szerző; miket merészel írni rólunk, hökkenten észrevesszük, kár hangoskodni, elég bölcs ő ahhoz, hogy ne felülről nézzen ránk, hogy sajátmagát is közénk sorolja. S ha túl zordnak tartanánk a képet, ne felejtsünk el arra a kis fényecskére figyelni, ami kezdettől fogva ott lebeg a sorokban; a líra és a játékosság, mely olyan mesterien jelenik meg párban az abszurddal, a groteszkkel, hogy tudja az ember, ez nemcsak mesterségbeli tudásból fakad, ez mélyebb, a szív belsejéből jön. És ha nem szabad is kimondani: reményt sugall...Lázár Ervin˝